egészség

Ki ne emlékezne arra az élményre, amikor szeretett gyermeke fekszik a játszószőnyegen, ölébe veszi és hintázó, forgó, „birkózó” mozdulatokat imitál. A gyermekek és szülők kedvelt szórakozása ez, és ez az első igazi kapcsolat anya/apa és gyermeke között, ami megtanítja a testhatáraira, és az első erőadagolási kísérletekre.

Ez a 25. írásom.

100 forintnak 50 a fele. ☺ Az 50-nek 25. Itt és most ez a 25. ☺

Még 25 nap és 50 vagyok. ☺

Érdekes, hogy én a 25. szülinapomat éltem meg legalább ekkora várakozással a szívemben. Se a 30 és se 40 nem volt ennyire kiemelt. ☺

A hála annyit jelent, hogy felismerjük, mi is az, amink van, bennünk, a közeli és távoli környezetünkben.

Valamiért ma reggel ez a szó villódzott a szemeim előtt.

Hálát adok az életemért, a családomért, a barátaimért, a környezetért, amiben élek, és mindenért, ami velem, bennem, körülöttem van.

Nagyon sok ingert és sok ajándékot kapok az élettől. Sok jót és sok kevésbé jót, ami hozzátartozik az életemhez, ami segít az utamon. Általában a sok jó után elgondolkodom arról, hogy az ajándékokért meddig jár a hála?  

A világ felfedezésének első tevékenysége a MOZGÁS. A csecsemő az első levegővételt sem tudja végrehajtani mozgás nélkül.

Elindul egy tapasztalatszerzési út. Gyarapszanak az élmények. A hangok, a formák, a látvány, az érzés, a benyomások, a kézzelfogható tárgyi világ. És ennek nincs vége. A mozgás az a tevékenységforma, amely szorosan összefügg a megismerő folyamatokkal, a gondolkodással az érzékeléssel, észleléssel, és az érzelmekkel. Az észlelésen keresztül reagál a gyermek, először a reflexek segítségével, majd elindul a reflex válaszok tapasztalatain keresztül, a mozgásfejlődés rögös útján.

Sokszor túlbeszélünk dolgokat.

Sokszor rájövünk, hogy jobb lett volna csendben maradni.

Sokszor jól esik a csend.

Sokszor vágyunk a csendre.

A csend nem a semmi.

A csend a mindenség.

A madárcsicsergés, az autók hangja, a gyerekek zsivaja…

Végig szoktátok gondolni egy-egy dalszöveg mondanivalóját?

Tegyük meg együtt…

Mozgáshiány.

Úgy érzem, nem tudok eleget írni a mozgás jelentőségéről. Ez az életem.

Azt gondolom, hogy a keringési rendszerünket nem tudjuk máshogy ingerelni, csak ha valamilyen elmozdulást, megmozdulást, MOZGÁST végzünk.

Mi történik, ha nem mozgunk?

Többnyire alábecsüljük a mosoly, egy simogatás, egy kedves szó, egy figyelő tekintet, egy őszinte bók, vagy csekélyke törődés erejét. Ezek az „apróságok” képesek új irányt szabni az életünknek. Ez igaz a mosolyt adó és a mosolyt befogadó számára. Nem is gondolnánk, milyen végtelen sok lehetőség adódik nap, mint nap, hogy szeretetünket kimutassuk, rámosolyogjunk embertársunkra, kinyissuk a szívünket más felé.

Biztosan voltatok már padlón.

Úgy éreztétek vége, nincs tovább.

És valami történt.

A rock zenekar szavai jutottak eszembe, amikor a tegnapi blogom még dolgozott a fejemben.

Nem mindig tudom a lap alján egy ponttal befejezni a gondolatot, egyszerűen csak abbahagyom és van amikor dolgozik tovább bennem a téma.

Most is így volt.

Elmentem futni az imádott Zara nevű, magyar agár kutyámmal a Tengerszemre. Mondjuk erős túlzás, hogy futottam. Kocogtam, sétáltam és futottam vegyesen. Mikor hogy bírtam, azt hiszem inkább élveztem a levegőt és a mozgást.

Igazi digitális bennszülöttként, ébredés után a kávé mellett elővettem a telefonomat és végig pörgettem a híreket, olvastam egy cikket ma reggel Hosszú Katinkáról.

Szerintem Katinka első igazán őszinte nagy interjúja. Én még nem olvastam tőle ilyet.

Megdöbbentő őszinteség, az Emberről, a Kemény Nőről, a Vezetőről, a Pénzről, az Érzelmeiről, a Párkapcsolatról.

Iron Lady

Női emancipáció.