Menj, az úton menj tovább, ne nézz vissza már…!

A rock zenekar szavai jutottak eszembe, amikor a tegnapi blogom még dolgozott a fejemben.

Nem mindig tudom a lap alján egy ponttal befejezni a gondolatot, egyszerűen csak abbahagyom és van amikor dolgozik tovább bennem a téma.

Most is így volt.

Elmentem futni az imádott Zara nevű, magyar agár kutyámmal a Tengerszemre. Mondjuk erős túlzás, hogy futottam. Kocogtam, sétáltam és futottam vegyesen. Mikor hogy bírtam, azt hiszem inkább élveztem a levegőt és a mozgást.

Azt írtam tegnap, hogy „kifutottam az életemből”. Ne érts félre, utólag fogalmaztam egyszer így, amikor lefutottam a félmaratont. Hogy kifutottam a házasságomból? Ez lehetett volna visszafutás is.  ☺ Az biztos, hogy valami régi, megkövesedett mintát elengedtem a futás által, a futás közben.

Atletizáltam középiskolában, de nem a futás volt az erősségem. Nem vagyok futó alkat. A főiskolán is szenvedtem a hosszútáv futásokkal. Nem éreztem azt, hogy ez az én tevékenységem. Viszont amikor Nőként padlóra kerültem, gondoltam lefogyok, hogy még tökéletesebb legyek és elkezdtem futni. Elárulom nektek 20 perc séta-kocogással kezdtem, mert annyira elszoktam a kitartó futástól. Azt fogadtam meg először, hogy heti 3X futok egy héten, bármennyit, de futok. Igyekeztem ezt tartani. Ment is. Eljutottam 10 km-ig. Nagyon büszke voltam magamra, persze fogytam, izmosodtam, csinosodtam. Aztán egyre nagyobb nehézségek jöttek, elváltam, majd a következő évben az volt a fogadalmam, hogy lefutom a félmaratont. Lehetetlennek tűnt. De izgalmas kihívás. Bújtam a netet, letöltöttem edzésterveket, tanácsot kértem hosszútávfutóktól. És csak futottam, futottam heti 3X legalább. Aztán kiválasztottam az időpontot.

Lefutottam. Óriási élmény! Mindenkinek ajánlom. Budapest, Városliget, Andrássy út, Duna part…, több ezer ember. Idősek, fiatalok, sportolók, amatőrök, babakocsis anyukák… És csak futsz, hidratálsz, nézed a tájat, merengsz, közben néhol egy-egy zenekar salsát játszik, néhol karneváli hangulat, és csak sodor előre a hangulat. Nem is foglalkozol a fáradtsággal, a kilométerekkel. Az utolsó kanyarban a befutóra rákanyarodva a Dózsa György úton felhangzik az ACDC Thunderstruck nagyon hangosan és szinte húsba markolóan. Óhatatlanul eszembe jutott az exférjem, aki imádta a rock zenét. Úgy éreztem, hogy most engedek el megint valamit. Elhaladt a Vihar! Jó érzés volt. Köszönöm.

A futás nekem megmozdítás, kimozdítás, meditáció, változás, elfáradás, gondolkodás. Kimozdulok a komfort zónámból. A monotóniából, a lustaságból. Nem mindig esik jól.  Elvezetem a fölösleges energiáimat. Úgy van ez, mint a gyerekeknél, akik rosszak, rendetlenek, mert nem bírnak az energiájukkal, a gondolataikkal. Így van ez velünk is, csak nem úgy nevezzük, hogy rendetlenség, hanem egyedüllét, magány, unalom, depresszió, irányíthatatlan indulat, tehetetlenség.

Futás közben sok összefüggés összeáll a fejemben, vagy megszületik valami új dimenzió.

Nem véletlenül divat a futás. Egyedül vagy. Nem bántassz senkit, nem szólsz be. Gondolkodhatsz. A tested épül, és persze a szellemed, lelked is. Kimozdulsz, megmozdulsz, változol. Eredményt érsz el, bizonyítasz magadnak, nő az állóképességed, erősebb leszel, jobb lesz a kisugárzásod.

Annyira szép a magyar nyelv, mert minden szó értelmezhető konkrétan és átvitt, szimbolikus értelemben. Gyönyörű. Mindig elgondolkodtat minden szó egy adott helyzet viszonylatában.

Az dolgozott bennem még, hogy remélem senki nem értett félre tegnap, és nem az szűrődött le az írásomból, hogy válni kell. Nem, nem így gondolom. Én család centrikus vagyok. Nekem a legfontosabb a családom. Szerettem volna családanyaként egyben tartani ezt a közösséget, a végsőkig elhúztam. Csak eljött az a pont, hogy úgy éreztem, dönteni kell. Úgy éreztem, nem tudunk együtt menni, ő már más úton jár, csak én nem akartam belátni. Tovább megyek nélküle vagy belehalok a kapcsolatunkba. Amikor 2 ember nem tud együtt élni, és mindketten belátják, akkor menni kell. Akkor nem sérül senki és semmi. Békésen, belátással ez megoldható. Nálunk így történt! Köszönöm.

Közeli ismerősi körömben van több olyan példa, akik egy-egy ilyen nehézség után, megnyílva egymás előtt, döntéseket hozva szépen haladnak együtt tovább az úton, felelősségteljesen, elköteleződve. Nagyon tisztelem őket, ugyanis sokat dolgoznak magukon egymásért, a gyermekeikért, a családért. Így is lehet.

Van választásod!

Próbálj meg mindent!

Keresd a megoldást! Ne menekülj, és ne ijedj meg a helyzettől!

Szeress a végletekig!

Menj, az úton menj tovább, ne nézz vissza már…!

Mert A CÉL AZ ÚT!

ui.: Én is tanulom, hogy ne nézzek vissza! ☺