Birkózz meg az életeddel!
Ki ne emlékezne arra az élményre, amikor szeretett gyermeke fekszik a játszószőnyegen, ölébe veszi és hintázó, forgó, „birkózó” mozdulatokat imitál. A gyermekek és szülők kedvelt szórakozása ez, és ez az első igazi kapcsolat anya/apa és gyermeke között, ami megtanítja a testhatáraira, és az első erőadagolási kísérletekre.
Müller Péter gyönyörűen fogalmaz az élet megkezdéséről. „Bömbölve születtél. Idegen erők kilöktek anyád méhének sötét univerzumából, levágtak róla, és innen kezdve, mintha otthont, hazát, istent vesztettél volna, ott maradtál egyedül, tehetetlenül, bajban és éhesen. Dideregve bömböltél a kétségbeeséstől. Jött egy időszak, amikor a Mindenhatóság Isten-élményét anyád adta. Anyád volt a Mindenható, akitől függtél. A tejétől, a jóságától, a szeretetétől, a melegétől, a gondoskodásától …anyád volt az Isten… úgy is néztél rá. Pucér kiskukac voltál, és a „Mindenható” kívül volt és fölötted. Lentről imádtad, fölfelé. De jött egy hatalmas fordulat. Először hasra gurultál. Emelgetted a súlyos fejedet. Aztán belekapaszkodtál a járókád rácsába. Elkezdtél kapaszkodni, erőlködni… Fölállni! ... Életed legnagyobb mutatványa volt ez, mert csontjaid, izmaid gyengék voltak még… A fejed, melyet magasba kellett emelned, óriási… Sohasem álltál még. Olyasmire készültél, amit nem ismertél. Nekivágtál az ismeretlennek… a lehetetlennek…”
Bátran indulunk neki az ismeretlennek. Az embert végigkíséri életében az „ismeretlen”, a „nehéz”, és a „lehetetlen”. Azt hiszem, ez itt kezdődik az élet elején.
Megbirkózni a lehetetlennel és az ismeretlennel.
Van a „megbirkózni” szónak üzenete a valós jelentésén túl?
A sport nevelő értékét az utca embere is fel tudja sorolni. A különböző sportok gyakorlása által fejlődik az önkontroll, a fegyelem, a küzdőképesség, az önszabályozás, az agresszió feletti kontroll, a konfliktuskezelés, A kitartást és az akaraterőt a megtapasztalás emeli naggyá. A sport segít a felesleges energiák levezetésében, a düh, a harag, a negatív érzelmek szabályozásában. Nagy szerepe van a gyermekeink magabiztosabbá, határozottabbá válásában, elősegítik a sportszerű viselkedést.
Természetesen nagy szerepe van a nevelőnek, edzőnek, sportot oktató pedagógusnak, szakembernek abban, hogy a sport nevelő értékét mennyire tisztán tudja közvetíteni a gyermek életkorának megfelelően.
Érdemes végiggondolni, hogy már az első életévekben legtermészetesebb közeg a csecsemő életében a föld, a leggyakoribb mozgás a forgás, a négykézlábon járás és a támaszhelyzetekben való haladás, és a társas birkózás a szülőkkel. A szülők kedvelt szórakozása ez, és ez az első igazi kapcsolat anya/apa és gyermeke között, ami megtanítja a testhatáraira, és az első erőadagolási kísérletekre. Jaak Panksepp világhírű fiziológus kutató „Mit üzen a pszichológia a XXI. század nevelőinek” című tanulmányában felhívja a figyelmet a vesztibuláris ingerlés, ringatás, simogatás, bőrérintés, testkontaktus, agysejt-kapcsolatok fejlesztő hatására, a kisagyi differenciálódás és az optimális anatómiai receptor-apparátus kiépüléséhez. A fiúgyermekek számára pedig az apával való megküzdés, „lebirkózás” játékait tartja nélkülözhetetlennek, nem csupán a nemi identitás, hanem az agysejt kapcsolatok számának gyarapítása szempontjából.
Aztán sokszor hallunk beszélgetést a szülők között: „Megbirkózik a gyerek a feladattal? ….. az iskolával? …..az osztálytársakkal? ….. a tanárokkal???” Majdnem mindegy, hogy ezeket a mondatokat az általános iskolában, vagy a birkózó szőnyeg szélén mondjuk. Tehát „megbirkózni” egyenlő elvégezni a feladatot, megoldani a kihívásokat, szembenézni az erőfeszítésekkel.
Erről szól az élet a kezdetektől a végéig.
Ebben segít a sport, a különböző sportágak gyakorlása, például a birkózás és a küzdősportok.
☺
