Magamról

Később az emberek, kollégák, inkább úgy fogalmaztak, hogy hiszékeny vagyok, túlságosan megbízom az emberekben, hamar átérzem és figyelembe veszem a helyzetüket. Vigyázz az élet nem ilyen, sokkal keményebb. Aztán, ahogy lassan halad előre az élet, megértem az empatikus szó magamra vonatkoztatott értelmét. Nem emlékeszem a tanárra, de igaza volt. Valószínűleg nem véletlenül választottam a pedagógus pályát, pedig a felmenőim között senki nem volt tanár. Testnevelő tanár, gyógytestnevelő tanár, kineziológus, állattartó lettem. Azóta tudatosan rájöttem, hogy a gyermekeknél és az állatoknál nem működik jól az interakció beleérző képesség nélkül.

Tevékenységeim, munkáim, feladataim közben tanulom magam.

Jöttem egy genetikai zsákkal a hátamon, kibontottam és lassan kerültek elő tulajdonságok, érzések, viselkedésformák, hitrendszerek, amivel tudok, és amivel nem tudok együtt élni. Idővel megismerem a zsák tartalmát, ami mindig a javamat szolgálta/ja, aztán ha nem megfelelő adottság volt benne azt javítom, formálom a mai napig. Nagyon fontosnak tartom az önreflektív gondolkodást. Mindig figyelem, hogy mi az ami megy és mi az ami nem megy, és miért nem megy?

25 éve tanítok Sárospatakon, 5 éve Egerben óvodapedagógus hallgatókat.

Ezzel párhuzamosan lovakat tartok, és nyáron táboroztatok.

Közben tanulok a hallgatóktól az állatoktól, találkozom fejlesztő módszerekkel, amikben és amik által képzem magam, és rájövök a jelek, és a pillanat fejlesztő hatására.

Szeretem a Komplex Alapprogramot, az EKE új iskolareformját. Tananyagfejlesztéssel, tréningekkel, szemléletformálással színezve.

2 csodálatos fiú gyermeket nevelek.

Szeretem a családom.

Értékes barátaim vannak.

Sportolok, futok, jógázom, zenét hallgatok, táncolok.

Sokat imádkozom.

Van egy kutyám és sok lovam.

Nem unatkozom, mert szép az élet és szeretem.

És itt és most VAGYOK AKI VAGYOK… ☺