Hála

A hála annyit jelent, hogy felismerjük, mi is az, amink van, bennünk, a közeli és távoli környezetünkben.

Valamiért ma reggel ez a szó villódzott a szemeim előtt.

Hálát adok az életemért, a családomért, a barátaimért, a környezetért, amiben élek, és mindenért, ami velem, bennem, körülöttem van.

Nagyon sok ingert és sok ajándékot kapok az élettől. Sok jót és sok kevésbé jót, ami hozzátartozik az életemhez, ami segít az utamon. Általában a sok jó után elgondolkodom arról, hogy az ajándékokért meddig jár a hála?  

Létezik a legmélyebb hála, amit érzek odabenn, ez nagy nyugalommal társul, és ez végtelen.  

Létezik a cselekedet, amit a hála viszonzásáért cselekszem, és személyhez kötött. Ez nem minden esetben jár nyugalommal, sőt…

Ez utóbbi is HÁLA? Azt hiszem ennek a szétválasztása nagyon nehéz dolog. Hányszor mondjuk az életben, hogy meddig legyek hálás? Észre sem vesszük, hogy egy kapcsolatban az először érzett hála átvált megfeleléssé. Függőséggé. Túlcsordul a megszokás, állandósul egy hála működés, ami már nem önzetlen cselekedet.

Azt gondolom, ha felmerül ez a kérdés, az már nem hála, mert ahhoz már valami olyan érzés társul, ami nem önzetlen.
A hála az önzetlen cselekedet pozitív viszonzása. Minden esetben pozitív érzés. Még a negatív cselekedetek utáni is.

Ha mégis felmerül a kérdés, akkor a lelkiismeret jelez!

Ha megfogalmazódik a „meddig legyek hálás” gondolata, az elgondolkodtató. Ebben az esetben szeretnénk megfelelni a másiknak és zavar, hogy valamivel elégedetlen, valami kevés, pedig én ennyit tudok adni. Ebben az esetben célszerű átfuttatni magunkon egy tesztprogramot, és önvizsgálatot végezni, hogy én vagyok-e lusta, vagy önző, vagy valami gyermekkori hiányprogram fut a bennem. Játszma. Ha felmerül, akkor dolgom van Magammal!

A tiszta kapcsolatokban, őszinte szeretetben fel sem merül a „meddig”.

Végtelen, elfogyhatatlan, önzetlen.
A tetteink jutalmáért várt hála egy energia, ami a hétköznapi életünket segíti.  Általában sokáig a sajátunkat is, mert jó érzés adni. Sokszor hálát adok azért, mert adok, mert segíthetek. De van olyan, amikor ez már nem esik jól, vagy valami rossz érzéssel jár. Rájövök, hogy ez már nem a saját szándékom, hanem megfelelés.

A gyermekeinknél nagyon fontos dolog, a nevelés során, hogy önzetlenül adjunk. Ne kísérje hasonló mondat a gyermek cselekedetit, hogy:

• Ha eljössz velem, kapsz valamit.
• Ha segítesz nekem, veszek neked egy játékot.

Fontos észre vennünk a gyermekeink szükségleteit, és időben kielégíteni. Ugyanis a kielégítetlen elemi szükségletek eléréséhez a gyermek kénytelen kitalálni módszereket, hogy elérje valahogy a szülőnél. Meg tesz mindent. Bevet mindent, hogy elérje és megkapja, ami neki jár. Ha ki kell provokálnia, akkor elindul benne egy program, ami ha beteljesül, akkor mintaként állandósul. Felnőtt korában is ezt fogja működtetni.

Nem kaptam meg.

Kiprovokáltam.

Megszereztem.

Ezer és ezer mondat hangozhat el a nevelés során.

Szülőként észre kell vennünk, ha ezek a mondatok sokszor elhangzanak a szánkból, akkor érdemes ezzel foglalkozni.

Önzetlenség, tehát nem kérek ellenszolgáltatást. Ez a szülői feladatunk.

Segítem az életed, ezt tudom adni.

Azért adom, mert JÁR NEKED.

Azért, mert LÉTEZEL, mert ITT VAGY velem.