Tanulni nehéz…
Az egyik órámon az óvodapedagógus hallgatók prezentációt készítettek. Nagyon ügyesen összeszedték az információkat a kiadott témában. Ügyesen kiálltak és előadták.
Egyszer azt vettem észre, hogy az egyik hallgató a diáról felolvasott szövegben szinte soronként téveszt. Kihagy betűket a szavakból. A szó általa ismert változatát használja, nem azt, amit felírt a diára.
Volt velük már másféle órám is. Ez a hallgató többször nyilatkozott meg különböző témákban és nagyon értelmesnek tűnt. Jól látta a dolgok lényegét, értelmes, önálló véleménye volt. Eddig a pontig olyan ügyes, okos hallgatónak gondoltam.
Elgondolkodtam. Nem készült föl? Buta? Nem tud olvasni? De ő nem ilyen…
Óra végén oda jött hozzám két csoporttársa, hogy szeretnének velem 6 szem közt beszélni. Kíváncsi voltam mit szeretnének. Szerencsére nagyon jó kapcsolatom van ezzel a csoporttal is, sok mindent megosztanak velem.
„Elnézést Tanár Nő, csak azt szeretnénk mondani, hogy X.Y. azért olvasta így a diát, mert DISLEXIÁS. Nem akartuk előtte mondani, csak szerettük volna, ha tudja Tanár Nő, mert ő nem ilyen, mint amilyen most volt. És láttuk, hogy feltűnt a Tanár Nőnek.”
Megköszöntem az őszinteségüket és a bizalmukat, és nagyon mélyen elgondolkodtam.
Ez a kislány egy nagyon tehetséges, ügyes lány, de vannak dolgok, amik nehezen mennek neki.
Sajnos a mai iskolarendszerben sokan vannak még így ezzel.
Elfogadó szemlélet és tudatos pedagógus szükséges ahhoz, hogy ez ne legyen hatással a további teljesítményére.
Sokszor üti meg az iskola falain belül a fülem a „buta”, „hiperaktív”, „autista”, „dislexiás”, „fogyatékos” kifejezések.
Több esetben van oka, de ha nincs, miért használjuk? Biztos, hogy jókor, jóhelyen használjuk?
Ha van diagnózis, szakértői vélemény, nagyon fontos tudunk a gyermekről, mert életmentő lehet ez az info a pedagógiai módszerek megválasztásánál. De semmi esetre sem a személyiségének, vagy pillanatnyi viselkedésének a megítélésénél.
Nagyon sokszor hallom felnőttek, pedagógusok szájából, ok nélkül, szinte csak egy jelzőként, tartalom nélkül ezeket a kifejezéseket. Kicsit gondoljunk bele abba, hogy milyen az, ha nekünk mondják, és éljük át az érzést. Mi történik bennünk? Mit érzünk?
Nagyon káros lehet ez a jellemzés, mert ítéletként hat, és megbélyegződhet tőle a gyermek, amit nagyon nehezen mos le magáról. Sokszor egy életen keresztül viseli a negatív jelzőt. És lehet, hogy csak a gyermek spontán érési folyamata lemarad a naptári korbéli érettségi szintjétől, vagy valami egyéb nehézsége van, ami miatt úgy tűnik, hogy nem képes, vagy éppen abban a pillanatban nem sikerült teljesítenie.
Pedig sokmindenre képes.
Pedagógus! A Te feladatod, hogy ezt felfedezd!
Az a jó pedagógus elfogadó, kreatív, nyitott, lelkes, motiváló, kicsit szülő, empatikus.
A jó pedagógus személyes példával is nevel.
A jó pedagógus következetes és kiszámítható.
A jó pedagógus élete egy nyitott könyv.
A jó pedagógus a gyermekben mindig az értéket keresi.
A jó pedagógus átsegíti a gyermeket a nehézségeken és pozitív élményhez juttatja.
A jó pedagógus élvezi a munkáját.
☺
