Mese mese mátka…

Óvónéni játszol velem?

„Óvónéni holnap is jövünk?” - mondja „Z” miközben sétálnak vissza a tornateremből a csoportszobába egy tesi tevékenység után.  

„Főzök neked egy levest!”- mondja „K”, miközben a babaszobában szorgoskodnak.

„Itt a vége, fuss el véle…” törökülésben ül a földön a gyermek és tátott szájjal hallgatja a mesét.

Biztosan előtted vannak ezek a képek, vagy azért mert van gyermeked, vagy azért mert emlékszel rá.

Imádom a gyerekeket.

Óvónő szerettem volna lenni, de az óvodapedagógusképző középiskolai éveim után sportos irányba tanultam tovább.

Az egyetem elvégzése után „vissza a gyökerekhez”. Hazajöttem Sárospatakra, és óvodapedagógus képzésben kezdtem el tanítani. Azóta is azt teszem nagy szenvedéllyel. Szeretem az óvodapedagógus hallgatóimat és a képzést.

Igaza van azoknak is, akik azt mondják, hogy 7 éves korig a gyermeknek családban a helye az anya mellett, mert ez az első szocializációs színtér és azoknak is, akik azt mondják, hogy az óvoda, mint intézményrendszer alkalmas arra, hogy hozzájáruljon a boldog gyermek felnövekedéséhez. Azt gondolom, mindenkinek meggyőződéséhez és lehetőségeihez mérten kell ezt eldönteni.

Vekerdy tanár úrral egyetértek, aki azt mondja, hogy ha az anya jól van, akkor a gyermeknek sem lesz semmi baja. Ha az anya meg van győződve róla, hogy a gyermek jó helyen van akkor úgy is lesz. Nem szabad kételkedni abban, amit teszünk. Ha bizonytalanok vagyunk, nem vagyunk megelégedve, akkor változtassunk, de semmiképp ne növeljük magunkban és ezáltal a gyermekben a feszültséget.

Én úgy gondolkodtam ebben az ügyben, amikor a gyermekeim kicsik voltak, hogy jó óvónénit kell választani. Hiszek abban, hogy ha jó az óvónéni, akkor semmi gond nem lesz. Tanító nénit is így választottunk. Én bíztam és hittem az óvónénikben és a tanítónénikben, bácsikban. ☺

A mai világban egyre kevesebb nő tudja megoldani, hogy otthon marad a gyermekével 3 évig. Az első életévek legyenek a gyermeké, az anyáé, a családé. Aztán elindul a gyorsvonat. ☹ Mindenki rohan, reggeli öltözések, gyermek bölcsibe, oviba, anya, apa munkahelyre. Egész nap a rengeteg inger, és este mindenki beesik a meleg családi fészekbe, amit képtelenek vagyunk jól megélni, mert a zsong a fejünk, hajtunk valamit, még mire van szükség… Nem éljük meg a pillanatot, és azt érzékeljük, hogy felnőttek a gyermekeink.  Ehhez egyre nagyobb felnőtt önfegyelemre, és tudatosságra van szükség.

Nem mindegy, hogy a gyermekünk milyen bölcsibe vagy oviba jár, nem mindegy, hogy milyen óvodapedagógus foglalkozik vele.

Elsősorban a gyermek és az óvónő legyenek jó kapcsolatban, legyen szimpatikus a gyermek számára az óvónő, aztán pedig nagyon fontosnak tartom, hogy a szülő is legyen jó kapcsolatban az óvónővel. A kölcsönös tisztelet és elfogadás jellemezze a kapcsolatukat.

A gyermek, szülő, óvónő hármas bizalmi egységnek szövetségként kell működnie. Ha egyirányba mutat ez a kapcsolat, akkor eredményes, a gyermek és a család érdekében.☺

Szülőként tiszteld azokat az embereket, akik a gyermekeddel foglalkoznak!

Sokszor azt mondják az óvodapedagógusra, hogy csak játszik a gyermekkel. Az a jó. A játékban mindent megtanulhat. A játékban benne van az élet.

Komplex. Kreatív. Könnyed. Szenvedélyes. Boldog. Fejlesztő. Örömteli. Vicces. Időtlen. Gondtalan.

Amikor felnőtté válunk, ezeket felejtjük el és elhangzik magunkban „Bárcsak még egyszer gyermek lehetnék!”  Azt hiszem, ezekre a tulajdonságokra vágyunk, ezeket öljük ki magunkból! Nem vesszük észre, hogy a felnőtt életünkben tudatosan dönthetünk úgy, hogy JÁTSZUNK.

Katona Klári mit is mond? JÁTSZ MÉG…

„Akkor is játssz még
Ha senki nem felel, játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki sem érti, játssz még
Ha senki sem érti, hogy minek is játszol még”

Éljük újra a játék örömét!

Újra is élhetjük, ha kikapcsoljuk a tévét és újra játszunk, társasozunk. Elővesszük a nagypapánktól örökölt kártyapaklit és kártyázunk egyet.  

Ez a mi döntésünk.

Persze jó néha bambulni a tv előtt is, de nagyon bele tudunk ebbe kényelmesedni.

Elborít a vizuális inger és jól esik, azt hiszem, hogy kikapcsolja az agyam. Jól elhiszem, hogy pihentet. Pedig a TV-ből áradó villódzó vizuális inger folyamatos munkára készteti az idegrendszert és sokkal fárasztóbb, észrevétlenül kimerítőbb, mintha olvasnánk.

Az óvodát szerencsére még nem uralja virtuális ingeráradat. Az óvónénik mozognak, mesélnek, énekelnek,  játszanak, rajzolnak és nagyon sokat beszélgetnek a gyermekekkel. HURRÁ!!!

A gyerekeknek erre van szükségük, ez egy védett korszak, még! Erre van szüksége a gyermek idegrendszerének a fejlődéshez!

Sőt, még több mozgásra, mesére, dalra, játékra, rajzolásra és nagyon sokat beszélgetésre.

Óvodapedagógusokat tanítok és járok az óvodába heti rendszerességgel.

Sokszor megállapítom, hogy az ÓVÓDAPEDAGÓGUS egy CSODA. Teljes személyiségével. Ha egy óvónőnek sikerül olyan óvodai programot választania, ami a sajátja, és teljes meggyőződéssel végzi a hivatását, abban a csoportban béke van, varázslatos mese, sok rajzolás, sok játszás, sok éneklés, sok mozgás, nyugalom, és boldog gyerekek.

A magyarországi óvodapedagógia ezerarcú, sokszínű, változatos és kreatív. Csodálatos.

GYERMEK- és SZEMÉLYISÉGKÖZPONTÚSÁG, a JÁTÉKOSSÁG, és a KOMPLEXITÁS elvei vezérlik.

 

Én már óvodapedagógusokat tanítottam, és rendelkeztem óvodapedagógiai végzettséggel, amikor a gyermekeim oviba kerültek. Mi 2 csodálatos óvónénit választottunk. Az óvodai csoport programja „Személyiségközpontú óvodai program” volt. Nagyon sokat tanultam tőlük. Sokat tanultam a gyermekeim viselkedése, reakciói által róluk és magamról. Az óvónéniktől tanultam konfliktusmegoldást, szeretést, feltételnélküli elfogadást, bizalmat. Megértettem az „érés”-t.

Nagyon hiszek a természetes, spontán érési folyamatban. Az a feladatunk, hogy olyan környezetet teremtsünk szülőként és pedagógusként is a gyermekeink számára, amelyben képesek összegyűjteni minden információt a fejlődésükhöz.

Hiszek a gyermekben

Hiszek az óvodában

Hiszek benned olvasó, te egy „elég jó szülő” vagy, hidd el! ☺

Köszönöm a figyelmedet. ☺

Mese mese mátka, pillangós madárka, ingó-bingó rózsa, te vagy a fogócska... ☺