Fogadj el!

Az EKE Comenius Campusán beinduló gyógypedagógus képzés szakmai workshop-jának keretén belül, egy nagyon hasznos napot tölthettem a sárospataki gyógypedagógiai általános iskolában kollégáimmal együtt. Igazgató asszony és a kollégái széleskörűen és színesen mutatták be az iskolát, a tanulókat, a tevékenységeiket és a lehetőségeiket.

Nagy szeretettel láttak vendégül minket a városunkban kb. 60 éve működő intézményben, ahol enyhe, középsúlyos értelmi fogyatékos és autista gyermekek életét, fejlődését segítik, támogatják.

Elgondolkodtató.

Gyönyörű munka.

Inklúzió, integráció, multikulturalitás.

Itéletmentesség, elfogadás, befogadás, nyitottság, szeretet, játék.

Nagy tisztelettel hallgattam a pedagógusokat. Csodálatos bámulatraméltó munka, hivatás.

Elkötelezett, határozott pedagógusok és mégsem kiabálnak.

Kérnek és csak szükséges esetekben utasítanak. Sokszor ismételnek.

Nem elvárnak, hanem segítenek, hozzásegítenek a fejlődéshez.

Érzékeny gyerekek és mégis nagy a nyugalom.

A gyerekek fejlettségéhez igazodó iskolai terek.

Fejlődésközpontú, fejlesztésközpontú.

Kis létszámú osztályok.

Hangulatos iskola.

Sportudvar.

„Fogadj el” napokat szerveznek városunkban, ahol a többi intézmény gyermekeivel együtt mozognak, rajzolnak, festenek, játszanak. Nagyon fontos, hogy a gyermekeink is találkozzanak, játszanak velük és elgondolkodjanak, hogy hányfélék vagyunk a földön, és az a legjobb, ha megtanulunk békésen egymás mellett élni.

Az igazgatónő által vetített bemutató diasoron egyszer csak óriási öröm töltött el ugyanis a kisfiam, akkor még kézilabdásként, együtt mozgott ezekkel a gyermekekkel. Meghatódtam. Nem is tudtam akkor róla. Nagyon örültem, hogy ilyet is megtapasztalt a gyermekem.

Nem mindenkinek könnyű ezekkel a gyerekekkel való együttélés. Sok gondolatot, érzést váltanak ki az emberekből.

Nagyon sok negatív, félreérthető jelző ragad ahhoz a szóhoz, hogy „fogyatékos”. Sajnos a felnőttek a köznyelvben bártan használják negatív jelzőként. Ha valami negatív érzést vált ki belőle ezt a szót használja. Sok ilyen bélyeg van a köznyelvben, ami pillanatnyilag nem tűnik veszélyesnek. Mondhatnátok, hogy nincs is olyan nagy jelentősége.

Azt gondolom erről, hogy ha értelmiségi létet élünk, főleg ha pedagógusok vagyunk, vállaljuk a felelősségét a szánkon kiejtett szavakért és kicsit gondolkodjunk el azon, hogy milyen következményei lehetnek ennek.

Nagyon nem szeretem, amikor a pedagógusok „hiperaktívnak” nevezik azokat a fiúcskákat, akik mozgékonyak és esetleg első szóra nem tartják be a szabályokat.

Amikor „magtartászavarosnak” nevezik azokat a gyermekeket, akik szintén nem első szóra szabálykövetőek.

Nem az a feladatunk, hogy megítéljük, hanem, hogy megértsük őket és megtaláljuk a hozzájuk vezető utat. ☺