Stressz a lelke mindennek…
Mindig sokféle dolog érdekelt, ezért mindig sokat dolgoztam, dolgozom.
Vonz a világ felfedezése.
Amikor az első fiam megszületett, belém égett a BOLDOGSÁG pillatana. Azt a földöntúli boldogságot még soha életemben nem éreztem. Ott feküdt az ágyam végében egy kórházi szobában, és csak néztem. Ott, és azóta is érzem az ÁLDÁST, amit a gyermekeim születésével kaptam. Azokban a pillanatokban nagy nyugalom, elégedettség, öröm, teljesség érzése járt át, amit azóta is sokszor előhívok magamban megerősítésként.
A második ilyen érzésem a második gyermekem megszületésekor volt. Az a kérdés volt bennem, hogy „Úristen, lehet őt is úgy szeretni, mint az elsőt?” „Hogy lehet megosztani a szeretetemet?”. Azóta már tudom, hogy nem kell megosztani, mert sokszorosodik! Nem fogy el, inkább mintha négyzetre emelkedne. A boldogság a köbön. És biztosan így megy ez tovább, gondolom. ☺
A gyermekek felnövekedése során, ez a „boldogság” a népmesei legkisebb fiú párhuzamával élve, elindul vándorútjára és megpróbálja a próbatételeket leküzdeni. ☺
Na, itt kezdődött az én személyes útkeresésem, boldogság kezelésem.
Szülő lettem, elgondolkodtam, hogy milyen lehetett a szüleimnek velem. Milyen gyerek lehettem, voltak emlékképeim és hallottam sztorikat… ☺
Szülőként azt kezdtem megélni, hogy igaza lesz apukámnak, aki azt mondta, hogy a legszebb, de a legnehezebb dolog EMBERT nevelni. Na, én jól bele választottam. Hivatásként is ezt választottam és itt vannak a gyermekeim is.
Tanulmányaim során már tanultam pedagógiát és pszichológiát, ami sokat segített a különböző helyzetekben, de itt van ez a 2 gyermek. Fiúk. Mozgékonyak. Egészségesek. Szeretnénk mindent megtanítani nekik. De valahogy nem ugyanúgy gondoljuk. Bármilyen KICSIK nekik is van elképzelésük az életről. Ez nem egyezik! Szinte naponta feladják a labdát! Tanultam a gyerekről, tanultam pszichológiát, pedagógiát. No, de suszternek cipője? Lehetetlennek éreztem. Tehetetlennek éreztem magam.
És itt kezdődik, hogy kapcsolódom a címhez.
Kb. 4-5 éves volt a nagy fiam, amikor a sok munka a hétköznapok a gyermeknevelés fáradtságában egyre jobban kezdtem azt érezni, hogy tehetetlen vagyok. Türelmetlen vagyok, kiabálok, fáradt vagyok mindig, ja és a mi a legjobban zavart, hogy egy nap kb. 100X mondtam azt, hogy „NEM SZABAD”. Elfogytak a nevelési módszereim. A szeretetben hittem, de azt éreztem, hogy idegesítenek, robbanok, nem bírom, de nagyon szeretem őket és mégis bántom.
Mit tegyek?
Ahogyan az elején is írtam mindig érdekeltek az újdonságok, a világban lévő dolgok.
Zavart a helyzet, kerestem az utat.
Arra rájöttem, hogy nekem kell változni és keresni új módszereket, hogy jobban bírjam, és BOLDOG, kiegyensúlyozott, gyermekeket neveljek. (Ami persze, újra apukám szavaival élve, majd a végén kiderül, hogy jól csinálom-e?)
Olvastam, keresgéltem. A mozgás volt az életem. Találtam egy olyan, akkor még számomra is rettenetesen furcsa módszert, a kineziológiát, ami kapcsolatban van az izmokkal a lélekkel a mozgással, és egy érdekes önfejlesztő útnak tűnt.
Rátaláltam Köves Zsuzsa honlapjára, elhívtam egy előadásra. Aztán elmentem egy tanfolyamra, aztán még egyre, aztán még egyre és így tovább.
Ott hallottam igazán először a STRESSZ-ről.
Hazajöttem és rögtön kivettem a könyvtárból a Selye János Életünk a stressz című könyvét.
Elolvastam, elkezdtem érteni a stresszműködést, és már akkor megfogalmazódott bennem, hogy minden problémának valami zavaró és tartósan fennálló inger az oka. No, ebből van elég sok, és nem fogy el.
Akkor, hogyan tovább?
Tanulni, tanulni, tanulni.
Önreflexió, önvizsgálat
Alkalmazni a tanultakat
Abból újra tanulni
Változni
És bejött. Elkezdtem a megismerni a saját feszültségeimet, elkezdtem őket kezelgetni.
Ne ijedj meg, nem HAPPY END. Még mindig tart. A közeli, családi kapcsolataimban jól működik, a házasságom szétesett. Benne van a pakliban, sajnos, ezzel számolni kell, amikor az ember elindul az önismereti úton, és az évek mennek előre. Az őszinte baráti kapcsolataim megerősödtek, és voltak akik eltávolodtak tőlem.
Ez az élet. ☹ ☺
Nem könnyű.
Selye szavaival élve nincs stresszmentes élet, éppen ezért célszerű, ha elkezdem magam megtanulni és beszerezni sok-sok jól működő stresszkezelő technikát, módszert.
Mert, az ember egyedi és megismételhetetlen, a saját utamat én járom, a gyógyulásom, a fejlődésem is tőlem függ.
Aki nem akar változtatni az életén, önmagán, azon nem lehet változtatni, aki akar, az gyógyul, változik, fejlődik…
