A gyerekedet készítsd fel az útra, ne az utat készíts el a gyerekednek!

Hagyd elesni!

Hagyd tapasztalni!

Hagyd élni!

Hagyd szomorúnak lenni!

Hagy, hogy megtapasztalja az agressziót!

Hagyd menni az úton!

Engedd, hogy segítséget kérjen!

De légy ott és segítsd fel, ha elesett, támogasd, beszélgess vele, érezze a jelenlétedet!

SZERESD!

És ezt mind érte, értetek!

NEM voltam JÓ GYEREK, de nagyon szerettek a szüleim!

A szüleim elváltak 6 éves koromban. Szétválasztottak minket a testvéremmel. Én édesanyával, Zsolti édesapával maradt. Apa új kapcsolatában született egy kisfiú, Csabi. <3

Általános iskolában kifejezetten rossz tanuló voltam, és rendetlen. Verekedtem is.

14 évesen elkerültem otthonról. Miskolcra középiskolába a sport és a vágyaim hajtottak. Kollégiumban laktam. Óvónő szerettem volna lenni.

Vasárnap délután a 4.-kor és pénteken délután is a 4 órakor induló vonattal utaztunk oda, s vissza. Rengeteget vonatoztam. Akkor még nem volt telefon. Anya hétközben nem tudott rólam semmit. Csak hétvégén találkoztunk. Bízott bennem.

Biztosan belegondoltatok már abba, hogy mennyi huncutságról ☺ nem tudtak a szüleink. Akkor azt gondoltuk, hogy nem tartozik rájuk. Így igaz! Sokat tanulok abból, ha visszanézek.

Hát így van ez a gyermekeinkkel is.

A fiaim is elkerültek 14 évesen. Tisztességes kamaszként teszik a dolgukat. Mindennap beszélünk telefonon legalább 1X.  Sok mindent tudok róluk. Biztosan nem mindent, de úgyis kiderül, amiről tudnom kell.

Csak nyugodtan cselekedjen a gyerek, és az élet megmutatja, hogy jól csinálta-e? Ha bármi kiderül és szükség van a szülő segítségére, akkor úgyis szól. A következtetést neki kell levonni, a helyszínen cselekedni neki kell, a pillanatnyi felelősség az övé.

Természetesen mindezt az én támogató és segítő jelenlétemmel.  

A jelenlét egy készenléti állapot, ami mindig rendelkezésre áll!

Mi szülők nehezen tudunk kilépni a „döntök helyette”, „nekem van igazam”, „én már megtapasztaltam, ő ne kövesse el ezt a hibát”, „én tudom” állapotból. De hányszor elköveti. Hányszor elkövettük mi is.

Az Ő sorsa.

Az Ő tanulási feladata.

Nem mindig sikerül megvédenünk. Sok mindentől sikerül, sok mindentől nem.

Támogató, segítő jelenlét. Ez a szülő feladata.

Tanulom, hogy hogyan kell. Ugyanis szoktam mondani nem voltam még szülő, most tanulom. Igen tanulni kell a szülőséget, minden előnyével és hátrányával együtt. Sok támogató segítségre van szükségünk szülőként is! Szülőként is elesünk és szárnyalunk. Van, ami sikerül és a van, ami nem! Tanuljuk!

Meg kell bíznunk a gyermekeinkben. Pici kortól tanítjuk őket a konfliktuskezelésre, viselkedésre, akár tudjuk, akár nem. A minta, amit adunk, követendő számukra. És követik is bármilyen hihetetlen. Tehát, bármi ami velük történik, az kicsit én vagyok! Közöm van hozzá! A pillanatnyi helyzetet nem én oldom meg. Érdekes igaz?

Éppen ezért nem mindegy, hogy hogyan cselekszünk, ha gyermeket vállalunk, vagy emberekkel foglalkozunk. Tekintély, Minta, Példa vagyok a gyermekeim életében. Ez felelősség. És nem lehet jól csinálni, csak „Elég jól”. Olvassátok Bruno Bettelheim; Az elég jó szülő című könyvét. ☺  Bettelheim azt vallja, ha valaki jól akarja fölnevelni a gyermekét, nem kell feltétlenül tökéletes szülőnek lennie: a tökéletesség halandó ember számára nem elérhető. Az viszont lehetséges, hogy elég jó szülők legyünk. vagyis olyan szülők, akik jól nevelik gyermekeiket.

Édesapámmal 2 hetente találkoztam. Mindig nagy beszélgetések voltak. Mindig azt kérdezte először humorosan: Szívügyek? Pénzügyek? Olyan 17 éves lehettem, amikor egy szombat este az élet nagy dolgairól beszélgettünk. Pontosan arról, hogy egy kamasznak mit kell elmondania otthon, hogyan kell viselkednie. Ő azt mondta mindig, hogy szóljatok, ha tudok segíteni, különben pedig csináljátok! Éljétek az életet. Valahogy így mondta, amikor a tesómról beszélgettünk, aki éppen egyetemre járt és nem jött haza hétvégén. „Biztosan jól van a gyerek, mert nem jelentkezik. Ha gond van, vagy elfogyott a pénze úgyis hív, vagy úgyis jelentkezik. Ha nincs gond, csak élje az életét.”

Édesapám bölcs volt!

Édesanyám elfogadó!

Sokat tanultam a szüleimtől!

Tanítsd meg a gyermekednek, hogy hogyan kell,

• tisztelni a  másik embert, akár gyerek, akár felnőtt,
• értékelni a létezést,
• szeretve lenni,
• dolgozni,
• hinni,
• viselkedni,
• indulatot szabályozni,
• szülőnek lenni,
• stb…

☺