Nagy utazás…
Nemzeti Ünnep. Tisztelgés. Hosszú hétvége. Kirándulás. Lóvásár ☺
Lovas barátaimmal, nagy tisztelettel veszünk részt ezen a napon a városi ünnepségen. Tisztelettel hajtunk fejet nagyjaink előtt és tisztelgünk az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc előtt.
A Zempléni Lovas Egyesület programjai között ez az év első rendezvénye, amelyen először veszünk részt lóháton. Leporoljuk az díszruháinkat, kifényesítjük lovainkat, emlékezünk, tisztelgünk. És indul egy új LOVAS év.
Sajnos ebben az évben március 15.-én nem tudok lóra ülni. A lelkemben emlékezem és tisztelgek.
Egy nagyon kedvező lehetőség adódott az életben. Egy kedves ismerősöm felszámolja a lovait Németországban és felajánlotta, hogy elhoztatok kettőt. Először megijedtem, hogy kell ez nekem? Aztán átgondoltam.
23 éve foglalkozom lovakkal. Főként az oktatás, és a táboroztatás a fő profilom.
Nagyon szeretem az állataimat, így a 23 év alatt csak gyarapodott az állataink létszáma, mert nőttek az igények. Valamit jól csináltunk. ☺
’95-ben végeztem az egyetemen, elkezdtem tanítani itthon.
Édesapám mezőgazdasággal foglalkozott, így már gyermekkoromban is sokat voltunk a természetben és állatok között a testvéreimmel együtt. Biztosan onnan a Ló szerelem. Valószínű, ugyanolyan kislány lehettem, mint most azok a gyönyörűségek, akik hozzám járnak, és rajonganak a lovakért. Akkor még ez nem volt ilyen trendi és nem is volt ilyen könnyen elérhető tevékenység.
Aztán, ahogy cseperedtem, lovas barátaim lettek Nyíregyházán, sokat tanultam tőlük. A TF-en Dobozy Laci bácsi vezetésével Kiskunhalason részt vettem, egy „Lovaskultúra oktató” képzésben, ami a mai képzés előfutára volt. Széplaki Pali bácsi vezette edzéseken vettem részt.
Sosem felejtem el. 18 lóval lovagoltunk osztályban. Nem volt egyszerű! Nem könnyű elöl sem és a sorban sem. Éllovas egyszer voltam, és sosem felejtem milyen nehéz volt a jó tempót tartani, hogy 18. lovas is eredményesen lovagoljon. Érdekes megállapítás ez, az életben is így van. Aki elöl megy, diktálja a tempót, aki a sorban van alkalmazkodik, és függnek egymástól. Bármikor előre kerülhetsz és bármikor hátra… Mindkettő felelősség. ☺
A kialakult mai lovas oktatási rendszerem is nagymértékben az itt tanult elvekre, módszerekre, szabályokra épül.
Az első lovunk a Betyár volt, amit az apukám segítségével vásároltunk. Nagyon jó iskola ló volt. Sok embert megtanított lovagolni. A tanyánkat is róla neveztük el. Így lettünk Betyár lovastanya.
Aztán kölcsönkértük a Kárót egy jó barátunktól a táborok idejére, de kellemetlen volt más lovával lovagoltatni így vásároltunk még kettőt. Baba, Villám. Mindketten vemhesek voltak, így 11 hónapra született 2 csikónk. A 2000-es évek elején születtek a gyermekeink is. Visszatekintve micsoda gyarapodás volt ez! Közben sajnos a Betyárnak eltört a lába, és meg kellett válnunk tőle. ☹ Így elhatároztuk, hogy az első születendő csikónkat Betyárnak fogják hívni. Így is történt. Róla is mesélhetnék, Nemzeti Vágta, Tetanus fertőzés… Aztán jött a Blacky. Ők még mindig a társaink. Ha utána számoltok 24 és 25 évesek. Én sohasem adtam el lovat. Így van egy nyugdíjas generációm. A nyugdíjasaim: BABA, VILLÁM, BLACKY, ÁGI, NINA. Nagyon vigyázok rájuk, és még mindig óriási szívvel dolgoznak a pici gyermekek alatt.
Csikókat adtak, felnevelték, benevelték egymást, nevelgettük őket.
Hú de sok mindent tudnék mesélni. Írás közben jön meg az étvágy ☺, vagy az ihlet. ☺
Sok-sok gyermeket tanítgatunk. Eleinte én álltam a pálya közepén a lovak mellett. Már nem. Most 2 csodálatos oktatóm van.
Viszont a lovacskák fölött mennek az évek és a haladó gyermekek számára fiatalabb lovakra lenne szükség. A haladó munkát már nem kérhetjük tőlük.
Megérett a helyzet fiatalabb lovak vásárlására.
Az Öcsém apósa Laci bácsi által kerültünk ebbe a kedvező helyzetbe, hogy gyarapodhat a létszámunk.
Úgy döntöttem, hogy belevágok a lóvásárlásba.
Nagyon izgalmas, nagyon várom és otthon is nagyon várja mindenki!
Most 3 napig erről fogtok olvasni tőlem. Tudósítom az eseményeket röviden. ☺
Szóval Nemzeti Ünnep, emelkedett szívvel indulunk a nagy útnak.
Elindultunk…
