Készülődés / Várakozás

"Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz (…). Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet."

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Szükség van a szertartásokra, az ünnepekre. A születésnapokra.

Azt hiszem a legnagyobb áldás a saját életünk. Kell készülnünk ezekre az alkalmakra, mert megérdemeljük. Olykor látványosan, olykor szerényen ünnepeljük. De mindig nyomot hagy a szívünkben. Készülünk rá elsősorban magunkban.

Én 50 napja készülök az 50-re.

50 napja vallomásokat teszek magamnak, próbálom papírra vetni hol mélyebb, hol felszínesebb gondolataimat.

Biztosan rájövök majd utólag (mint sok mindenre már), hogy mi volt az értelme ennek az 50 blognak, az írásnak.

Vannak benne egészen jók. Vannak benne gyengébbek.

Egy biztos élveztem, élvezem az írást. És folytatni fogom. Kicsit lassabban, ritkábban, de fogok írni.

 

Fél évszázad.

„B” oldal.

 

Odabenn pedig nem érzem.

Fiatalabb koromban az 50-es emberek olyan idősnek tűntek, most egyáltalán nem így érzem. Érdekes ez az 50-es szám, 50 év. Kevés? Sok?

Relatív, mint, ahogy minden.

 

Nagyon soknak érzem.  Nagyon sok minden történt az életemben eddig.

Mennyi minden belefért. Felsorolhatalanul sok.

Ha ebből indulok ki, milyen tartalmas és jó lesz a következő 50.

Mennyi minden belefér még.

 

Az egészségemre kell vigyázni, a jókedvemre, és a családomra.

Ha az első kettő rendben van, akkor a többi is jól alakul.

Ezt hiszem.

Így teszem.

És a holnapot teli boldogsággal a szívemben élem át.

 

Köszönöm nektek, hogy velem tartottatok ezen az 50 napon!

Share